Beköltözés utáni pillanatok.
Másfél éve vagyok egy projekten és a csapatot, amelyiknek én is része vagyok, hat nyolc hétre Zürichbe küldték dolgozni.
A képen Csabi és én épp várjuk a többieket. Mint kiderült, rossz helyen.
Mögöttünk balra a Cubus. Itt dolgozunk. A háttérben pedig a Prime Tower, a város legmagasabb épülete. — Minden fontos banknak vagy pénzügyi cégnek itt a központja.
Zürich drága, de ha az ember átjár Németországba vásárolni és főz magára, egész olcsón meg lehet élni.
Csabival rendszeresen járunk át Lottstettenbe.
Ahogy az a képen is látszik, komoly szakértelemmel fogunk bele minden munkába.
Eddigi konyhai ténykedésink:
Járt nálam Babett! Elrepült Berlinbe, onnan Bécsbe és onnan jött Zürichbe! Volt némi probléma a berlini csatlakozással...
Meglátogattuk Bettit és Gerit Konstanzban. (Geri még nem volt teljesen beszámítható állapotban.)
Voltunk a Zürich Egyetem zoológiai és paleontológiai múzeumában, illetve elmentünk a Kunsthausba. És persze városnéztünk! Ettünk, ittunk, múlattunk!
Öcsi "beugrott" egy-két napra egy barcelonai átszállás után, majd egy zötykölődő vonattal távozott is Budapestre. Közben újra meglátogattuk Bettit és Gerit Konstanzban.
Másztunk.
Július második felében pedig átköltöztünk egy másik lakásba és ezzel kezdetét vette az ittartózkodásunk utolsó két hete.
Csabival továbbra is jókat eszünk és iszunk!
Ez az én hálószobám.
Elutaztunk Bernbe, ami egy roppant kicsi főváros, viszont minden tele van medvékkel.
- Örülünk, Vincent?
- Jah.. örülünk!
Felmentünk a katedrálisba, majd a folyó mentén találtunk egy hangulatos éttermet, ahol kvázi halászlét szolgáltak fel nekünk.
Bernen és Konstanzon kívül más nagyobb városba nem jutottunk el. Az időjárás, a kedvünk vagy a munka mindig közbeszólt...